Íme egy azok közül a történetek közül, amelyek szorosan összefonódnak az 1960-as évek Veneto régiójának szövetével, amelyet kulturális és intézményi természetű társadalmi és termelési felemelkedés jellemzett.
Egy történet, amely olyan környezetben született, ahol a tenni akarás, a cselekvés általi tanulás, a felelősségtudat és a vállalkozó szellem az erős identitás- és összetartozástudattal párosulva sikeresnek bizonyult.
Egy történet, amely egy nőről szól, aki sok másikat képvisel, akik hozzá hasonlóan soha nem adták fel, és nap nap után, állhatatos kitartással építették fel a saját és a családjuk jövőjét; az édes elszántságról, a szilárd és meggyőződéses gyengédségről, amellyel energiát és odaadást nem kímélve haladnak tovább, mindig szeretteik jólétének megvalósításáért.
Egy történet, amely egy nőről szól, aki sok másikat képvisel, akik hozzá hasonlóan soha nem adták fel, és nap nap után, állhatatos kitartással építették fel a saját és a családjuk jövőjét; az édes elszántságról, a szilárd és meggyőződéses gyengédségről, amellyel energiát és odaadást nem kímélve haladnak tovább, mindig szeretteik jólétének megvalósításáért.
Bruna története, aki találkozik Giuseppével, azzal a fiatalemberrel, aki a Bianchinájával rója a falvak és a városok utcáit, hogy kávét adjon el, és egy napon felfigyel rá. Ő, aki a nővérével, a szabónővel együtt varrt, és a többi munkással együtt kinézett az ablakon, ő, aki hamuval főzte ki a ruhákat. Ő, aki mindig olyan keményen dolgozott, hogy példát mutasson, hajtva attól a mindenre kiterjedő lelkes hozzáállástól; attól a kíváncsi, napfényes és türelmes természettől, amely ma is élteti, amikor mindent megtesz az unokáiért.
És világos, ugye? Szerelem volt első látásra, és 1965-ben összeházasodtak.
Ezt követően három gyermek három év alatt. Közben „il Bepi”, ahogy szeretettel nevezték, úgy dönt, hogy önálló vállalkozásba kezd, és Bruna segítségével elindítja a kereskedést. Zsákok és zsákok, amelyekből csomagok és csomagok lesznek, míg a kis De Giustikat a háttérben kávéillat mellett gondozzák és szeretik; ez az aroma végigkíséri a felnövésüket, jósággal színez minden pillanatot, és formálja különböző, erős és határozott jellemüket. És így tovább 1975-ig, amikor a kis kézműves műhely Manuel Caffè-vá alakul.
És Bruna elköteleződése nem csökken, ellenkezőleg, továbbra is pótolhatatlan módon járul hozzá az egyre növekvő vállalat szervezéséhez; pillérré válik, miközben úgy neveli felnövő gyermekeit, ahogy csak egy nő képes. Tekintete mindig mindenki igényeire figyel, megnyugtató határozottsággal áll a kötelezettségek és az akadályok elé, és arra bátorítja gyermekeit, hogy fejezzék ki egyedi személyiségüket, segítve őket a világ gyakorlatias, mégis önálló felfedezésében. Így, mindig a férje oldalán, az életre készíti fel őket, biztonsággal és elszántsággal támogatva őket, hogy a saját erejükből hódíthassák meg a dolgokat, hogy erőssé és szabaddá váljanak.
Az emlékezet szemével látjuk, ahogy azzal a fehér 500-asával száguld, amelyet Bepitől kapott, miközben az iskola és a munka között ingázik, fáradhatatlanul, folyton Conegliano utcáit járva. Nap nap után, év év után, míg a gyermekei egymás után átveszik a stafétát, magukhoz ölelve a családi elhívást.
Ez Bruna, egy erős nő, egy dolgos ember, egyike azoknak, akik kézbe veszik a helyzeteket, és már előre tudják, hogy minden a legjobban alakul majd. Olyan nő, aki tudott hinni abban a férfiban, akit életre szóló társának választott, de mindenekelőtt önmagában. Matriarcha, aki ma büszkén mosolyog, miközben minden nap ebédre gyűjti össze az egész családot. Így oltja gyermekeibe és unokáiba az összetartó család harmóniáját és értékét. Gyermekei és unokái pedig azzal viszonozzák, hogy örömmel élvezik az ebédeit, amelyeken az őszinte és egyenes, hozzá hasonló receptek kapnak elsőséget.
Egy anya, egy feleség, egy nő, aki meghatározta egy olyan gyártó vállalat növekedését, amely ma több mint 50 országba jut el, kizárólagos disztribútorokkal, akik igazi partnerként népszerűsítik az olasz kávé, a Manuel Caffè minőségét a világban.
La Bruna és Bepi: két szív és egy kávészem. Örökre.
